Fejem fölött...
2011.02.04. 23:37
Fejem fölött…
Fejem fölött sötét felhő;
elborult az ég.
Jó pillanat: mind veszendő,
elmúlt, ami szép.
elborult az ég.
Jó pillanat: mind veszendő,
elmúlt, ami szép.
A múlt kardja kiélezve
mélyen szívbe vág.
Ne borulj hát le esengve,
ilyen a világ.
mélyen szívbe vág.
Ne borulj hát le esengve,
ilyen a világ.
Tónak tükrén felhő úszik,
csalogatna rég…
Te azt soha el nem éred,
nem tudsz szállni még.
Templom tornyán kismadár ül,
felrepülne már.
A jó Isten nézi fentről…
értem sírni kár.
Hull az eső, mossa arcom,
könnyem takarja.
Átkozott lesz mindörökké,
ki ezt akarta!...
csalogatna rég…
Te azt soha el nem éred,
nem tudsz szállni még.
Templom tornyán kismadár ül,
felrepülne már.
A jó Isten nézi fentről…
értem sírni kár.
Hull az eső, mossa arcom,
könnyem takarja.
Átkozott lesz mindörökké,
ki ezt akarta!...
Zalaegerszeg, 2009. május
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hdgygondolatai.blog.hu/api/trackback/id/tr572639690
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.