800 nap 

Fúj a szél és fázom,
de a hangod rideg,
s mint látom, szemedben
egy emlék bújt csak meg.

Elmennék, s visszajönnék,
de kinn hó, s hideg.
Magányom zálogába
a csókod kaptam meg.

Szép szemed elmesélt
százszor száz szép mesét,
de a magány fátylát, nézd,
rajtam hagyta.

Fényképed régi már,
ez csak, mit itt hagytál.
Ezt őrzöm én,
van már 800 napja...

Azóta fázom, hogy
Te elmentél,
s Rólad nekem már
csak a szél beszél.

Én Neked írom ezt,
tudom, eljut Hozzád,
hallgasd csak énekem,
és óh, gondolj rám!

Szép szemed elmesélt
százszor száz szép mesét,
de a magány fátylát, nézd,
rajtam hagyta.

Fényképed régi már,
ez csak, mit itt hagytál.
Ezt őrzöm én,
van már 800 napja...

réges-régi dalszöveg... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.