Nézem a tájat:
leszállt az éjjel.
Én ébren, amíg
Te Álomországba mégy el.

Kis lelked fázott,
de vigyázok Rád, ott
én csillagágyon fekve
őrzöm majd az álmod.

Néz az Úr is fentről
kíváncsian Reád,
hisz égi trónusából
ablakodba belát.

Párnát vet majd Neked,
mire hajtod fejed.
Takarót ád; annak hője
melegíti szíved.

Nyugodni tér Ő is
lám, elfáradt mára,
S én ébren gondolok
száz csókot a szádra.

Aludj hát jól csendben,
védve, semmi neszben,
míg felkél az új Nap,
s hajnali szél lebben.

Jó éjszakát!

 

Nagyrécse, 2008. december 16.