Felkel a Nap,
s nyugszik a Hold.
Nem tudja senki,
hogy köztünk mi volt.

Veszekedtünk sokat,
hibáztál és hibáztam,
hogy elengedtelek,
már őszintén megbántam.

Ragadj hát el engem
oh, sötét Halál!
Szabadíts a kíntól,
űzd el, ami bánt.

De nem! Élnem kell!
Dolog hada vár.
Mosd ki lelkem Uram,
vagy vigyen el az ár!

Zúduljon rám eső,
szakadjon az ég!
Érte lázban szívem
fájdalmasan ég.

Oltsd el hát a tüzet,
ne gyújts újat bennem,
ne legyen többé
hiába epednem!

Gyenge vagyok Uram,
gyáva vagyok félni,
és kétségek közt többé
nem akarok élni.

Mért büntetsz Te Isten?
Vajon rosszat tettem?
Alázatos szolgád
nem emiatt lettem.

Reám néztél egyszer
mennyei szemeddel,
megadtad a jót,
kérlek hát: ne vedd el!

Mi az én kezemben játék,
a Te kezedben fegyver.
Jó anyám is mondta:
”Ha szereted, engedd el!”

Esengek én Uram,
add Őt vissza nékem!
Ő az én boldogságom,
s egyetlen reményem.

Uram, segíts kérlek
tisztának maradni!
Adj hát még egy esélyt
csak Őneki élni!

 

Nagyrécse, 2008. október 12.