Elvágyódom

Elvágyódom, tudom, messze jársz,
ide vissza többé nem találsz.
Álmaimban kopár lett a táj,
Elfeledted, ki Téged visszavár.

Könnyem hullik, folyót fakaszt már,
de minden cseppje új szívre talál.
Minden cseppjét elfújja a szél,
fájó szívem végvígaszt remél.

Amikor csak jöttél, szívre béke ült.
Dombon a nagy fára napfény szenderült.
Ez a szép idő rég elveszett már,
napfény sincsen, sír egy kismadár.

Könnyem hullik, folyót fakaszt már,
s annak minden cseppje száz újat talál.
Minden cseppjét felissza a föld,
Érted szívem darabokra tört.

Én is élhetnék halld meg: boldogan,
de Terád várok én folyton, hasztalan.
Szívem hideg, kemény, mint a kő,
elmesélném, de nem ért meg, csak Ő.

Könnyem hullik, folyót fakaszt már,
s annak minden cseppje még százat talál.
Minden cseppjén csillan a szép napsugár,
nem felejtem soha azt, hogy itt voltál...

réges-régi dalszöveg No.2

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.