16 sor fájdalom

A legfájóbb kín,
hogy ott ül melletted,
Te csókolnád, ölelnéd,
de nem teheted.
Égő az érzés,
súlyos a terhed,
más nem érti meg
a szerelmed.
Ami szép volt,
mind feledted.
Sötét fellegek
gyűlnek már feletted.
Ami volt, elmúlt,
mást ölel helyetted;
mily hiába így,
hogy oly hűen szeretted…

 Nagyrécse, 2009. november 18.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.