Férfi lélek

Hiányzik az ajkad,
hogy az ajkamhoz ér,
hiányzik a tested,
hol buzog forró vér.

Hiányzik az édes,
gyöngyös nevetés,
hiányzik az elkövetett,
mindig újabb baklövés.

Hiányzik a füled,
hogy hangom elnyelje,
hiányzik a szíved,
mely szívemet elnyerte.

Hiányzik a felgyulladó,
szerelmes kis szikra,
mely a lényemet újra
lángokba borítja.

Hiányzik a nyers modorú
emberies ösztön,
hiányzik az általad lett
selyemfalú börtön.

Hiányzik a vágyunk,
mely nem ismert határt,
hiányzik, hogy nem követem
édes, hívó szavát.

Hiányzik az ágyból
nőies, szép alakod,
hiányzik a néhai,
sokszor jogos haragod.

Hiányzik a vezényszóra
végrehajtott mozdulat,
hogy gyöngysor fogaiddal
harapod át ajkamat.

Hiányzik a gyémánt szemed,
mely oly sűrűn villant,
hiányzik, hogy körülöttem
mindig sűrűn pillant.

Hiányzik a hangod selyme,
az a bársonyvarázs,
hiányzik, hogy nem izzik fel
semmi ősi parázs.

Hiányzik, hogy nem érzed már
  hogy lüktetnek ereim,
hiányzik, hogy nem téped fel
soha már a sebeim.

Hiányzik már minden játék,
bár vallani félek,
hiszen az én lelkem is csak
mocskos férfilélek…

Nagyrécse, 2011. február 6.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.