Elhagyott a kedvesem,
megcsókolt, majd elrepült.
Szememben az égő kín:
pokol tüze felhevült.

Arcomat a könnyem;
forró patak mossa.
Nem láthat most engem,
hálám adom arra.

Keserű a szívem,
mégse nézek hátra,
mivel lelkem tudja,
nem jön Ő már haza.

Vágyam árja sólyom szárnya;
féktelen és egyszerű:
éjjel-nappal Hozzád szállna,
átölelne, Hozzád hű.

Felébredek majd egy szóra,
tiszta az és gyönyörű.
Testem-lelkem izzó máglya;
hazajött a Szépszemű…

 

 

Nagyrécse, 2009. február 17.